Asztrológia és pszichológia, személyiségek

Amikor elmélyülünk a szellem és a lélek világában, előbb-utóbb felmerül a szükség: csak az intúíció, a hagyományok, a szimbólumok, a pszichológia tanulmányozása vezethet a megfoghatatlan megérzéséhez, megértéséhez.
Az asztrológia a pszichológia segítségül hívásával sem nyújt a kérdésekre azonnali gyógyírt, rögtöni megoldást, ám a keresés során már mi magunk is változunk, elindulunk valahová - tehát közeledünk fejlődési célunkhoz. A belső utazás olykor kényszerből ered, ha a sors jelzései nyomán esetleg egy kisiklott élet, a megakadályozott képességek miatt kell elindulni a belső transzformációk útján.

És elindulunk önmagunk keresésének útján...

A földre született emberek története nem a fogantatással kezdődik: magukkal hozzák az őseiket, a múltat, archetipikus tulajdonságaikat, ösztöneiket, melyekben tükröződik az egész emberiség tapasztalata. Jung kifejezésével az archetípusok, ősminták, belső viselkedési minták közötti azonosságok jelentik a szimbólumokat, amelyek szemléltetik a szereplők alaphelyzeteit a különböző élethelyzetebeli viselkedésükben.
Mint ahogyan az asztrológiai szimbólumok - jegyek, házak, bolygók - számtalan variációja sem tiszta képet mutat, ugyanígy az archetípusok is bonyolultabbak, amikor helyzetbe kerülnek. A szereplők neveiket az alapvető tudatalatti motivációikat összefoglaló legelső felismerhető analógiáról kapták.
Mítoszokra épül az elképzelés, amelyek szerint jól megkülönböztethető modelleket, azaz személyiségstruktúrákat láthatunk a szerepekben. Ilyen modellek nyomány ismerhetjük fel a sorstól kapott szerepünket a Tarot-kártyákban, vagy a tizenkét leghíresebb olymposzi isten szerepében - ismerős alakok, mert emberformájúak, archetípusok: lét- és magatartásformákat mintáznak meg. Lényüknek paradigmájában feltárul, mi a fontos számukra, milyen elsőbbségi sorrendeket állítanak fel tetteikhez.
Az archetípusok, amelyek több, mint háromezer éve léteznek, személyiségeket modelleznek. Mindegyiküknek van pozitív és negatív tulajdonsága - a szimbólum azt tárja fel, mi az igazán fontos számukra. Amikor valóságos életünkben önismereti utakon járunk, és magunk változtatásán dolgozunk, segítséget találhatunk abban, milyen más tulajdonságokkal ellensúlyozhatnánk az őstípus előtérben álló karikatúráját. A realitáshoz a magunk módján alkalmazkodhatunk: viselkedési mintáinkat tudatosan formálhatjuk.
A személyiségek alkalomadtán maszkot viselnek - megnyilvánulásaink a külvilág felé sokszor nem azonosak azzal, amivel belül azonosulni tudunk: elvárásoknak teszünk eleget mindannyiszor, amikor kapcsolatainkban élünk. Lényünk látható, legfelső rétege a persona (jelentése görögül maszk). A világ ingereire adott legelsőbb, legösztönösebb reakcióit foglalja össze ez a szerep: horoszkópunkban az Ascendens a szimbóluma.

A Jungi Szinkronicitás

Carl Gustav Jung, svájci pszichoanalitikus alkotta meg a pszichológiában azokat az elméleteket, amelyek napjainkban is segítik megérteni tudatalattink rezdüléseit. Jung foglalta rendszerbe a tizenkét archetípust, az emberi lélek közös gyökereit minden ember tudatalattijában. Az archetípusok, más néven ősminták, a kollektív tudattalanban meglévő ösztönös viselkedési alapminták. A kollektív tudattalan a tudattalannak az a rétege, amely nem individuális, hanem általános lényegű, vagyis olyan viselkedésmódokat hoz létre, amelyen többé-kevésbé az egész világon hasonlóak; a mítoszokban, mesékben, álmokban gyakran jelennek meg ezek az archetipikus képek, elemek.
Az emberiség minden tagjában meglévő közös minták alkotják azokat a történeteket, amelyekben nagyon hasonlatos elemek szerepelnek. Ezek a történetek - mesék, mítoszok, valós élmények hordozhatnak olyan elemeket is, amelyekre a gondolkozó ember logikat úton nem előre nem következtet: véletlenek sorozata eshet meg velünk nap mint nap. Jung erről alkotott elmélete, a szinkronicitás az a szemlélet, amely a véletlenszerűséget elismeri ugyan, de másképpen, ahogyan a hétköznapi értelemben gondolkozunk az összefüggés nélküli történésekről.
Jung az egymás közötti kapcsolat nélkül megesett tényeknek is jó okot tulajdonít: bizonyos magasabbrendű rendszer figyelhető meg a világon mindenben - az egész nem szedhető részekre, minden mindenhez kapcsolódik. Eszerint működik minden jóslásra használt kódrendszer is, mint a Ji-King, a Tarot kártyák, vagy a Symbolon: a választ kérő kapcsolatért folyamodik a mindenséghez, hogy annak egy kicsi részéről tájékoztatást kaphasson. Így bármilyen rendszert alkalmazunk (jól), asztrológiát, kártyákat vagy a "véletlenszerű" eseményekről készített rendszerelemzést, végülis ugyanahhoz a válaszhoz jutunk el.
Az asztrológiai jegyek, házak, vagy a jóslásra használt kártyák egy szimbólumot, vagy több kapcsolódó képet ábrázolnak. Ezeket az archetípusokat soha nem szabad szó szerint értelmezni, hanem inkább meditációs gondolatébresztőként - a szimbólumok a mögöttes tartalomra (ha nem tudat alatt lapuló árnyékra!) hívják fel a figyelmet.
A Symbolon meséjéről a mitológia így tartja: "Egyszer volt, hol nem volt, a teremtés kezdetén volt egyszer egy ember... Ennek az embernek eredetileg két feje, négy lába és négy karja volt, megtermtett formájában, boldogságban élt. Ám vétkezett, ezért Zeusz haragjában nagyot sújtott rá, és széthasadt részeit a világban szétszórta. Azóta is keresi, hogyan egészülhetne ki, hiányzó részét miképpen találhatná meg..." A Symbolon szó (Sym=együtt, ballein=vetni, "összevetett") egyszerre jelent széttört tárgyat és azt a tevékenységet, ahogyan ezek keresésére indulunk.
A lelki érés sokszor hosszú folyamat. A felismerés a legnagyobb mérföldkő, ezután mindenki saját utat talál ahhoz, hogy tapasztalások által jusson el magasabb állomásokhoz. A nagy igazságok felismerésében mélyre nyúló segítséget nyújt például az asztrológia, vagy a Symbolon kártyák alkalmazása - a meditációk során a szimbólumok, a belső megoldások képszerűsége azonnal ismerőssé teszi az addig más nézőpontból megélt történéseket. A mögöttes tartalmak érlelése, az analógiákban gondolkozás életre keltik még a tudat alatt hordozott árnyakat is, de ekkor már könnyebb ezeket értelmezni is, feloldani is. A szerepszemélyiségek akár önálló életet élhetnek, de képzeljük el, hogy előre ismerjük a forgatókönyvet - mi félelmet kelthet akkor egy régen rettegett probléma? Már nem lesz rá szükség, nincsen értelme: régről ismerjük...

Tudatosság

A tudatosság illusztrálására álljon itt a horoszkóp sémája, amely mint a jungi felosztásban a "tudatalatti - tudatos én - felettes én" mutatja a viszonyokat a különböző tudatállapotok között, ahogyan az az ideális elhelyezkedése szerint mutatkozna egy ideális horoszkópban:

Felettes Én Tudatos Én Tudatalatti Én

A személyiség - elemzésnél számításba vett
asztrológiai - pszichológiai összefüggések alapvetően:

A horoszkópban a Szaturnusz, Nap, Hold elhelyezkedéséből az adottságok, a környezet, az elvárások, a tudatosság színvonala következtethető ki. A spirituális fejlődés természetes menete alapján először a tudatalatti, biztonsággal kapcsolatos élményeket (Szaturnusz) tapasztaljuk meg, majd a gyermeki Én (Hold) eszmél, végül a tapasztalatszerzések árán a tudatos Énünk (Nap) fejlődik ki. Magasabb fejlettségi szintű léleknél az ember megéli a spirituális szférákat is: még a közfelfogás szerint "ártalmas" bolygó-analógiákat (Uránusz, Neptunusz, Plutó) is azok nemes eszméi szerint képesek működtetni - így az Uránusz lehet a megvilágosodás, a Neptunusz a megértés, a Plutó egy felsőbbrendű Én, egy magasabb Ideál.

Minőségek Kardinális Szilárd Változó Tűz Kos Oroszlán Nyilas Föld Bak Bika Szűz Levegő Mérleg Vízöntő Ikrek Víz Rák Skorpió Halak