Ősidők óta az összes csillagkép közül azok vonják leginkább magukra a figyelmet, amelyek az ekliptika mentén fekszenek. Ezek az állatövi csillagképek. Teljesen természetes ez a jelenség, hiszen éppen ezekben a csillagképekben mozog a Nap, a Hold és itt haladnak a bolygók is. Gyakran észrevehetjük, hogy valamelyik állatövi csillag képben még egy fényes égitest látható. Ez rendszerint a négy legfényesebb bolygó, vagyis a Vénusz, Mars, Jupiter és a Szaturnusz. Ezeknek az égitesteknek az együttállásából kísérelték meg az asztrológusok időről időre, hogy az ember sorsát megmagyarázzák, kifürkésszék. Az állatövhöz nyúltak, ha a sorsról kellett horoszkópot összeállítani. Az állatöv a maga egészében az ég dicsőségének, a teljes körforgásnak, a fény szférájának, az égboltnak, magasztos érzéseknek, és az idő a szimbolikáját fejezte ki. Az asztrológia ezeket a csillagképeket használja a horoszkóp értelmezésénél.



KOS: (Latin neve: Aries)
A görög mitológia hagyományában az Aphroditénak szentelt állatok közé tartozott. A kosról szóló, ismert legendák közül minden bizonnyal az aranygyapjas történet a legszebb, amely az ókori Görögországból származik. Élt ezen a területen egy király, Athamasz. A „Felhő” asszony, Nephelé volt a felesége. Volt két gyermekük is: egy lányuk akit Hellének hívtak, és egy fiúk, Phrixosz. Sokáig éltek boldogságban, de egy napon Athamasz elűzte feleségét, és Inóval lépett frigyre. Nephelé visszasétált az égbe, és ott azt a parancsot adta a többi felhőnek, hogy egy csepp esőt se küldjenek a görög király földjére. Így hát hiába szántottak-vetettek, szárazság és éhínség köszöntött az országra. A király követeket küldött Delphoiba, hogy tanácsot kérjen Apollón szent jósnőjétől, Püthiától. Hogy mit mondott a jósnő, azt Athamasz sosem tudta meg, mert a hazatérőket a város határában Inó fogadta, és mézes szavakkal, drága ajándékokkal megvesztegette őket. Így a zarándokok Apollón jóslata helyett azt jelentették a királynak, hogy mindaddig nem fog esni az eső, amíg a Felhő asszony két gyermekét fel nem áldozzák Zeusz oltárán. A két gyermek, Phrixosz és Hellé ezalatt a réten legeltették a nyájat, mivel gonosz mostohájuk Inó miatt már nem volt maradásuk a palotában. A pásztorok és az állatok között éltek. Különösen egy szép, szelíd kossal játszottak sokat, mert ennek a gyapja mind egy szálig aranyból volt. Egyszer amikor senki sem figyelt rájuk, ez a kos, akit egyébként Hermész isten küldött, emberi hangon megszólalt és elmesélte nekik, hogy milyen veszély fenyegeti őket. Azt javasolta, hogy üljenek fel a hátára, és a gyerekek hallgattak a szóra. A kos belevetette magát a tengerbe, és az ázsiai partok felé úszott. A kis Hellé azonban bátyja nyakába kapaszkodott, az út közepén nagyon elfáradt, és hiába bíztatták, elgyengült, lecsúszott a kos hátáról, és a tengerbe fulladt. Ezt a tengert, a mai Dardanellák helyén, Hellé tengerének nevezik. Phrixosz, a megmenekült fiú hálaáldozat gyanánt feláldozta a kos Árész oltárán. A kos jótettéért jutalmából az égboltra került Kos csillagképként.A Kos hónapnak Árész, a Háború istene az ura. Római nevén ő Mars, innen ered a március elnevezés. A tavasz beköszönte nem csak békés mezőgazdasági munkák kezdetét jelentette, hanem a hadi vállalkozások megkezdésére is jelt adott. Ez a magyarázata, miért épp egy harcias isten lett a március patrónusa.



BIKA: (Latin neve: Taurus)
Létrejötte a görög mitológiában a hüaszokhoz, vagyis a nimfákhoz kapcsolódik. A nimfák Atlasz leánya, számuk kettő és hét között ingadozik. Fiú testvérük Hüasz volt, kinek elvesztése után a hüaszok belehaltak a bánatba. Zeusz ezért az égre emelte őket, és a Bika csillagképbe helyezte el.
Az antik hagyományba a Bika hónap istennője Aphrodité.





IKREK: (Latin neve: Gemini)
Léda, egy halandó nő ikerpárt szült Zeusznak. A félisteneket Kastornak és Polydeukésnek (Polluxnak) nevezte el. Nekik volt még testvérük Klytaimnéstra és Helena is, kinek később elrablása szolgál majd a trójai háború ürügyéül. Volt azonban még két ikerpár, akik halandóak voltak, Idas és Lynkeus. Idas leányára Kastor és Polydeukés szemet vetett és elrabolta. Így a két ikerpár között viszály támadt. Egyszer amikor Kastorék őrizetlenül hagyták marhacsodájukat, Idas és Lynkeus úgy döntött, hogy kárpótlásul elrabolják az állatokat. Kastor és Polydeukés azonban rájött a tervre, és nagy összecsapásra került sor, melyben Idas egy dárdával végzett Kastorral, Polydeukés pedig Lynkeusszal. Az életben maradt Idas és Polydeukés végső harcát Zeusz zárja le, fia javára. Idasnak megkell tehát halnia. Fiát Polydeukést pedig azzal kárpótolta testvére elvesztéséért, hogy választhat két megoldás között. Az első az, hogy bár félisten mégis örökké élhet az Olümposzon a többi isten társaságában. A másik pedig, hogy megmarad halandónak és élete napjainak egyikét a föld alatt tölti Kastorral, a másikat pedig az égi palotában szintén testvérével. Polideukés nem élve az örök élet lehetőségével, de élve testvére iránti szeretetével ez utóbbit választotta. Zeusz büszke volt bölcs döntésű fiára ezért örök életűvé tette őket az Ikrek csillagképben.
Az Ikrek havában Hermész uralkodik. Római neve Mercur és a hónap az ő édesanyjáról, Maia istennőről kapta a május nevet.



RÁK: (Latin neve: Cancer)
Az alakzat a híres görög hős, Héraklész emlékét őrzi. Neki egy alkalommal a sokfejű vízikígyót kellett legyőznie. A küzdelem kezdetben szerencsétlenül alakult. Ahányszor csak levágott egy kígyófejet, annak helyére mindannyiszor két másik fej nőtt. Az állatok a rák kivételével mind Héraklész mellett álltak. A rákot Héra istennő azért küldte oda, hogy fogja meg a hőst. A rák Héraklészt valóban sarokba szorította, ő végül mégis legyőzte a vízikígyót. Héra úgy köszönte meg a rák segítségét, hogy az állat később csillagkép formában az égbolton foglalt helyet.
Június a görög Héra hónapja. Római neve Iunó istennő, innen kapta a június a nevét.



OROSZLÁN: (Latin neve: Leo)
Az argoszi síkság északi szegélyén magasodó hegyekben élt a nemeai oroszlán, s rettegésben tartotta az egész hegyvidéket. A görög mítosz szerint Ekhidna kígyóistennő volt az oroszlán anyja, és az állatot Héra küldte büntetésül erre a vidékre. A fenevad a városhoz közeli területeken garázdálkodott, és addig még senki sem tudta legyőzni, mert bőre az acélnál is keményebbnek bizonyult. Héraklész félisten vállalkozott arra a feladatra, hogy megöli az oroszlánt. Egy kis városban, Kleónaiban szállt meg egy szegény parasztnál, akinek fiával szintén az oroszlán végzett. Héraklész útra kelt, megkereste a vadállat barlangját, és mivel azon két kijárat volt, betömte az egyiket. Az oroszlánt hosszas birkózás után buzogányütéssel elkábította, és puszta kézzel megfojtotta. Az oroszlán azonban még holtában is kemény feladat elé állította Héraklészt, mivel páncélos bőrét nem lehetett lefejteni. Ezért csak a gyémántnál is keményebb oroszlán karmokkal sikerült az állatot megnyúznia. Magára vette az acél keménységű bőrt, így maga is legyőzhetetlenné vált. Visszatérve Kleónaiba, a szegény paraszt feláldozta Zeusz tiszteletére utolsó kosát. Zeusz pedig fia, Héraklész tiszteletére, emlékül az égre helyezte el az oroszlánt, így született meg az oroszlán csillagkép.
Az állatok királya méltó képviselője a legmelegebb hónapnak. E forró égövi ragadozó ékessége a búzaszínű sörény, amely kalászkoszorúként, illetve napkoronaként övezi fejét.



SZŰZ: (Latin neve: Virgo)
Asztraia a görög mitológiában Zeusz és Themisz leánya, az igazság istennője, a szemérmesség nővére. Asztraia eredetileg az aranykor boldog emberei között élt, de látva az emberek erkölcsi romlását, képtelen volt elhagyni a földet, és visszatérni az égbe, ahol a Szűz csillagzat néven ismert.
A Szűz havának szimbolikája az aratást és a betakarítást uralja. Nem mellékes, hogy a Szűz havának az olümposzi vallás szerint Démétér, a gabonaistennő volt a védnöke.



MÉRLEG: (Latin neve: Libra)
A mérleg számos leírás szerint korábban a Skorpióhoz tartozott, és csak később vált önálló csillagképpé. A görög mitológiában Zeusz egy aranymérleg segítségével döntötte el az egymással vetélkedő emberek vagy harcosok sorsát. Hasonló funkciója van a mérlegnek az igazságszolgáltatás istennője, Themisz kezében is. Héphaisztoszt az olümposzi vallás a Mérleg jegyéhez kapcsolja, úgy mint a Mérleg csillagkép készítőjét.
Érdekes még megemlíteni az egyiptomi mitológia mérleghez fűződő részét, amely az egyiptomi főisten, Ozirisz bíráskodásának tárgya. Ezzel méri meg a halottak szívét. A mérleg egyik serpenyőjébe az ítéletre váró szívét, áttételesen a lelkét helyezi, a másikba egy szobrocskát, vagy strucctollat tesz. A mérleg így a halott erkölcsi érdemeit állapítja meg.



SKORPIÓ: (Latin neve: Scorpius)
Ishara ismeretlen eredetű, számos elő-ázsiai nép mitológiájában szereplő archaikus isten. Eredetileg termékenység istennő volt. Ezenkívül az igazság és az ítélkezés úrnője. Nevével szavatolták az eskü betartását. Jelképe a skorpió és a Skorpió csillagkép. Egy másik monda szerint Artemisz istennő parancsára egy skorpió szúrása ölte meg Oriont. Amióta orion az égboltra került, azóta minden skorpiót gyűlöl, így azonnal eltűnik a nyugati látóhatáron, amint a Skorpió keleten feljön.




NYILAS: (Latin neve: Sagittarius)
A görög mitológiában a kentaur a Nyilas csillagzat hagyományos jelképe. A kentaurok félig ember, félig ló testű lények, hegyek és erdős ligetek szilaj, fékezhetetlen természetű lakói. Ixion és egy felhő egyesüléséből születtek. A felhő Zeusz parancsára magára öltötte Héra alakját, akire Ixion szemet vetett. A kentaurok halandó lények, Kheirón kivételével. Őt azonban fájdalom gyötri, mert véletlenül eltalálta Héraklész nyila, ezért megszeretne halni, lemond halhatatlanságáról. Különös helyet foglal el Kheirón alakja mind az antikvitásban, mind pedig a kozmológiai munkákban. Megjelenik az állatövi jegyek között, mint a Nyilas csillagzat jelképe.



BAK: (Latin neve: Capricornus)
Mitopoétikus szereplése mindenek előtt páratlan szexualitását, kéjvágyát és termékenységét emeli ki. Ezért áll kapcsolatban olyan istenekkel és egyéb mitológiai szereplőkkel, akik e tulajdonságok hordozói, mint például a görög mitológiában Pán. Az ókori görögök úgy tartották, hogy Pán, az erdők és a pásztorok istene, a titánok ellen vezetett harca során azért zuhant egy folyóba, hogy ellenségei elől megmenekülhessen.Más istenekhez hasonlóan ő is hal alakot akart ölteni.Ám túl későn ugrott a vízbe, ezért az alsó fele halfarokká változott, a feje szonban kecskévé. Később Zeusz az égre helyezte. A halfarkú kecskét manapság Bak csillagképnek hívjuk. Az égisz, vagyis a kecskebőr Zeusznak és Athénének az attribútuma. Homérosz szerint az égisz az a pajzs, amelyet Héphaisztosz készített Zeusznak.A mítosz másik változata, ami Athénének tulajdonítja, az égiszt tüzet okádó szörnynek rajzolja le. Gaia szülte, majd Athéné megölte, s bőréből pedig pajzsot készített magának. Az Akropholiszon minden évben kecskebakot áldoztak Athénénak, bőrét pedig égiszként szobbrára borították. A Bak csillagkép képviselője Hesztia.



VÍZÖNTŐ: (Latin neve: Aguarius)
Ganümédész a görög mitológiában Trósz trójai király és Kallirhoé nimfa fia. Ganümédész apja nyáját legeltette az Ida-hegy erdős lankáin, amikor Zeusz, elbűvölve rendkívüli szépségétől sas képében elragadta, felvitte az Olümposzra, és megtette égi pohárnoknak. A lakomákon ő töltögette a nektárt az isteneknek. Ganümédészért kárpótlásul az apja megkaphatta Zeusztól a világ legjobb lovait vagy a Héphaisztosz készítette arany szőlővesszőt.
A mítosz egyik változata szerint Ganümédész felkerült az égre az állatöv Vízöntő csillagképének részeként.

HALAK: (Latin neve: Pisces)
A hal a termékenység, a bőség, a bölcsesség, a közöny, a szexuális közömbösség és az ostobaság szimbóluma. A görög mitológiában Héliosz Napisten naphajón járja végig útját a föld felett, az alsó világban pedig egy halon, amely a Napisten hátas állata. Egy másik történet szerint Aphrodité és Erosz egy halandóval, Tithónosszal harcoltak, akinek különös végzetet szánt a sors. Szerelme, a Hajnal istennője halhatatlanságot kért számára Zeusztól, de elfelejtett örök ifjúságot is kérni, ezért Tithónosz öregebb volt az országútnál. Amikor Aphroditét és Eroszt üldözte, azok a tengerbe ugrottak, ahol hallá változtak. A Halak képviselője maga Zeusz. A Halaknál még meg kell említeni a görög mitológián kívül még számos hiedelmet. A burján felfogás szerint a világtengerben úszkáló hal hordja hátán a Földet. Hirtelen mozdulata okozza a földrengést.
Az azték mitológia szerint Teszhatlipoka, mert különb akart lenni fivéreinél, Nappá változott. Hamuból formált emberekkel népesítette be a Földet, de a többi isten parancsára víz mosta el valamennyit, s az emberek halakká változtak. Számos olyan hiedelem van, Amelyek szerint különböző halak voltak az emberek ősszülői, illetve a halak egyes emberi testrészekből lettek. Több afrikai hagyományban a halott lelke ölt testet a halban. Kínában, Indiában és néhány más régióban a hal az újjászületést jelképezi.